+36302612652 info@fatflamingo.hu

Hagyjuk a szociológiát olyanra, aki ért hozzá – én nem tartozom közéjük.

Felejtsük most el a ki-hogyan-ír okoskodást, a milyen-szabályok-vannak és a -hipnotikus-reklámszövegek hadát is és beszéljünk kicsit arról, hogy mekkora felelősség ül a szövegírók vállán.

Egy társadalmat befolyásolni nem egyszerű feladat, azonban megnyugodhatunk, nagyon sokan próbálkoznak vele, minden nehézsége ellenére. Nem a politikai, gazdasági vagy vallási döntéshozókról ill. véleményformálókról van szó, hiszen az ő hatáskörük – óriási méretük ellenére – még sem akkora, mint azoké, akik tartalommal és információval látják el a világot. Ennek oka az, hogy az információéhség sokkal szélesebb spektrumban támadja az embereket, mint a politikai, gazdasági vagy vallási érdeklődések.

Legyen fizetett íróról, hírközlőről, esetleg tény alapú, objektivitást szem előtt tartó újságíróról is szó, az, hogy mit ír le, hogy mit olvasnak el ezrek, igen is befolyásolja a közhangulatot. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire átalakítja egy társadalom alapfelfogását a háborúk vagy a természeti katasztrófák.

Hurrikán az elmékben!

Miből gondoljuk, hogy a lassan beszivárgó, olykor-olykor manipulatív tartalmak nem ezt teszik velünk? Miből gondoljuk, hogy azok a tartalmak, amiket mi tátott szájjal, nyitott elmével és óriási érdeklődéssel olvasunk, kevesebb hatást gyakorolnak ránk, mint a fentiek?

Téved az, aki azt gondolja, hogy kizárhatja a véleményformálók álláspontját életéből. Minden egyes kattintás, minden cikk elolvasása azt a folyamatot erősíti ami egyre inkább részévé válik életünknek. Véleményt alkotunk kattintásunkkal, kifejezzük hovatartozásunkat, és még rengeteg jellemzőt “elcsöpögtetünk” magunkról. Véleményünk nem saját, inkább külső forrásból megszerzett információkon alapul. És vajon van-e valaki, aki megkérdőjelezi ezen információk hitelességét? Természetesen van. Kell, hogy legyen. Ellenkező esetben az alábbi forgatókönyv válik valóssá:

Vegyünk alapul egy olyan vállalatot, ami fittyet hányva minden emberi értékre azt hirdeti, hogy az ő termékének vásárlásával megváltozhat az életünk. (Vegyük észre, hogy mindennemű változást körmünk szakadtáig próbálunk követni, hiszen azt hisszük, ettől fejlődünk.) Igen, a változás jó. Viszont milyen áron? Elérheti-e a tucatnyi író, – aki tudván, hogy a tartalom a király – hogy kénye-kedve szerint manipulálja az olvasókat? A válasz kétségek közt, de valószínűleg igen.

Van-e kapacitása az olvasónak felülbírálni az olvasottakat? Birtokában van-e olyan információknak, amik kontrollálják a beérkező információkat? Hihet-e egy-egy cikkben leírt megoldásnak az olvasó akkor, ha a mindennapi rohanásban, a metrón ülve olvassa a mobilján? Vajon képes-e önreflexiót gyakorolni és tudatosan ellenállni a “nem kívánatos” tartalmaknak?

Hol a határ?

Tudunk-e, egy olyan elméleti, majd gyakorlati határt húzni, ami megszabja, meddig mehetünk el a szavakkal való hatáskeltésben? Hol van az a határ, amit mindenek felett, még hőn szeretett vállalatunk nyereségének növelése felett is szem előtt tartunk, és amit át nem lépünk, hiszen tudjuk, a felelősségünk óriási.

A véleményalkotás gyakorlása koránt sem annyira népszerű sport, mint hinnénk. Állást foglalni, azt kifejezni majd nyilvánosságra hozni úgy, hogy tömegek által váljon érthetővé, nem egyszerű feladat. Azok pedig, akiknek véleményére akár milliók is felkapják fejüket, még inkább kereszttüzébe kerülnek az olyan kritikus szemlélők méricskéléseinek, amilyen én is vagyok.

Sok kérdés merül fel, azonban a válaszok valószínű szubjektívek. Mindenkinek önnön feladata bíráskodni saját maga felett, így csak azt remélhetjük, hogy azok, akik esetleg szélsőséges gondolatokba menekülnek, nem ragadnak papírt és ceruzát.

Na mit szólsz?